2012. november 4., vasárnap

Váci Mihály: Karácsonyi utazás


Váci Mihály: Karácsonyi utazás


Az út, mint nyálas csiga, csúszik,
kettős templomtorony a szarva.
A gyöngyházfényű ködgomolyt
A szél csigaházzá csavarja.

A fák sirató asszonyok,
repedtes fekete kezük:
ujjaikon csordul a sírás:
- Irgalmas tavasz légy velünk !

Robogásunkra felfűződnek
a széthullajtott lenge tájak,
mint a parkőr szegesbotjára
szedegeti a papírkákat.

Hiszen ezen a kis országon
gyorsan, mint egy győzelem híre,
átnyillalunk, vagy amíg egy
gyászhír elér az anyaszívbe.

Aki keleti határáról
indul hajnalban útra,
átvág földjén, mire a Nap
derült egét félig befutja.

Torony, eresz, dűlő, barázda
olyan egyforma minden és
mily egyszerű- mint parolára
feléd nyújtott baráti kéz.

Esteledik, s kétségbeesve
rohan velünk, jönne a táj,
ablakok könnye megeredve
felfénylik a vonat után.

Faluk kis örző angyalkái,
a lámpák, követnek- hiszen
ahol nekik kell szálldogálni
hűvös még a menny.

A karácsony most sárbocskorban
jön, nem hóesésben- gyalog.
Kezében égő végű bot van,
játékos villanyoszlopok.

A lombos éj szép karácsonyfa,
alatta jászolok,
körül, sóhajtanak csillagokra
parasztok, pásztorok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...