Valójában ezt a verset Gábor Andor 1920-ban a darutollas fehérterror tombolása idején nem széplelkeknek írta.
Gábor Andor: Esik a hó
Nagy a lelked ünnepszomja,
mely homályát fénybe vonja.
Intést kaptál, szólt a naptár,
világ készül karácsonyra,
Lágyulásra, enyhülésre,
játszódásra, kisdedekkel,
Szép családi máriásra,
dominóra, ekmek-stekkel.
Mindenféle szépre, jóra,
érzelmesre, meghatóra,
Minden múltat elfeledve,
ünneplőre kong az óra,
S embert isten megsegíti;
ő is készül, látható:
Hull a hó, hull a hó,
hull a... hull a... hull a hó.
Ablakokon jégvirág van,
művészkedő hideg csípte,
Domb lejtőjén hóból dunna,
faágakon hóból csipke.
Képzelhetsz-e ennél szebbet,
szemnek, szívnek ékesebbet?
Ékesebbet? édesebbet?
ennél békességesebbet?
Homlok veszti régi ráncát,
arc veszíti rút redőjét:
Ember nézi isten úrnak
finom fehér lepedőjét:
Élni ilyen környezetben,
ó milyen szép, ó be jó!
Hull a hó, hull a hó,
hull a... hull a... hull a hó!
Legjobbján e világoknak
most van minden a legjobban,
Balgaság itt attól félni,
hogy valami lángralobban...
Hunyt tüzeknek üszke, piszka...
súlyos szemfedő takarja;
Fehér legyen a karácsony,
fehér isten úgy akarja.
Békességet, boldogságot
küld az Ég az embereknek,
Felnőtteknek Corned-beefet,
kondenztejet kisgyereknek.
Hogyne volna rendben minden:
ne is legyen róla szó:
Hull a hó, hull a hó,
hull a. ..hull a. ..hull a hó!
Hull a hó... s a kályha lapján
sisteregve sűl az alma...
Még kiáll a hó alól a
négy esztendő holttest-halma...
Lágy meleg... sült-alma illat...
bölcsnyugalmú drága fészek.
Csonthegyekre épített ház
ablakából szertenézek...
Nincs puhább e látomásnál:
hull a hó és hull a szépség,
Benne gázol ronda népség,
rajt sem egyensúly, sem épség,
Mint karója koplalásnak;
rokkant ez, s az rokkanó...
Hull a hó, hull a hó,
hull a... hull a... hull a hó!
Hulla, hulla, hulla-halmaz,
vörös vérek csordulása,
Éhes szemek dülledése,
üres gyomrok kordulása,
Rikoltása hangos kincsnek,
hallgatása néma nincsnek,
Koldus jajnál messzibbhalló
kaffanása úri pincsnek.
Lelki furkó, testi ostor,
báró Krisztus, gróf Apostol.
Leszakad a mennyek boltja,
hűvös íve hév napostól.
Nem is robban, csak leroppan,
olyan rozzant s rothadó...
Hull a hó, hull a hó,
hull a... hull a... hull a hó!
Hulla, hulla, hulla, hulla,
hulla, hulla, hulla... hó!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése