Tóthárpád Ferenc: A hírhozó
Mikor Jézus megszületett,
tiszta volt az ég.
Aprócska kis csillagtüzek
égtek szerteszét.
Köztük egy, a legfényesebb,
mindig arra várt,
hogy a jó hírt megtudhassa
szerte a világ.
Fényes csillag, vándor csillag
– három bölcs fölött –
reményt hozott, s reményt adott,
amíg őrködött.
Aztán fénye elhalványult,
de ha akarod,
minden évben, decemberben,
újra felragyog!
Fésűs Éva: Karácsonykor
Karácsonykor
fényesek a felhők,
csillagokból
horgol a tél kendőt,
ráteríti
hegyek tetejére,
fenyőágnak
jégrojtos a vége.
Karácsonykor
mindenki varázsol,
meglepetés
bújik ki a zsákból,
szekrényeknek
titkos rejtekéből,
édesapám
legmélyebb zsebéből.
Karácsonyra
kalácsot is sütnek,
nincsen ennél
izgalmasabb ünnep!
Ajándékot én is
készítettem,
amíg készült,
majdnem tündér lettem!
Mentovics Éva: Karácsonyi jókívánság
Szent karácsony beköszöntött,
pompázatos ruhát öltött.
Oly szaporán, mint a zápor,
ezer csillag hull a fáról.
Örömkönnyek hullnak egyre,
s pottyannak a kis kezekre.
Fenyőfánkat körbeálljuk,
és egymásnak azt kívánjuk:
E szép este minden fénye
adjon erőt az új évre.
Minden napja legyen ünnep,
melengesse kis szívünket.
Gazdag Erzsi: Karácsony-hívogató
Ezüstszánkót hajt a dér
hófehér határon.
Deres szánon didereg,
fázik a Karácsony.
Zendül a jég a tavon,
amint által jönnek.
Decemberi hópihén
fénylik már az ünnep.
A kályhánkban láng lobog.
Gyere be, Karácsony!
Gyújtsd meg gyertyád, fényszóród
a fenyőfaágon!
Melegedj meg idebent,
légy vendégünk mára!
Karácsonyi csillagod
tedd a fenyőfánkra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése