Zelk Zoltán: Mikulás

Zelk Zoltán: Mikulás

Hóval lepett égi úton
Mikulás már útra kél,
csillagok szállnak fölötte,
s vígan fut véle a szél.

Világjáró a csizmája,
átlép várost, falvakat,
de olykor megáll s elidőz
egy-egy kis ablak alatt.

Előveszi aranykönyvét,
amelyben gyermeknevek
vannak gondosan felírva,
s nézi: jó vagy rossz gyerek?

Hogyha rossz: hát virgács néki!
De ha jó, akkor cukor...
S már továbbmegy - szél és felhő
sem érheti utol.

Veress Miklós: Mese a Mikulásról

Veress Miklós: Mese a Mikulásról

Hókastélyban jéglakás:

Ott lakik a Mikulás.

Szél a szánja – mégse fázik,

Úgy röpül egy messzi házig.

Csengõje a hópehely.

Szánkójának énekelj,

Mintha dallal idehúznád,

S tedd ki ablakba a csizmád.

Ne lesd meg a Mikulást,

Rajta varázs a palást:

Leshetsz reggelig magadban,

Mert ha eljön, láthatatlan.

Hogyha tudnád, hol lakik,

S odaérnél hajnalig,

Jutnál mesebeli tájra –

Elolvadna palotája.

Megriadna és tova –

Röpítené fagylova,

A helyén meg, idenézz csak,

Sírdogálna ezer jégcsap.

Ne lesd meg a Mikulást,

Hadd suhogjon a palást,

Jöjjön, jöjjön láthatatlan

Éjszakában és havakban.

Táncolj, örülj, énekelj,

Mint kerengõ hópehely.

Csengõjüket fenyõk rázzák,

Telis-teli cipõd, csizmád.

Gyurkovics Tibor: Vers a Mikuláshoz

Gyurkovics Tibor: Vers a Mikuláshoz

Miki, Miki, Mikulás,

hova bújsz, hova állsz,

mennyi aranyat találsz

a csomagban?

Vár rád a gyerekcsapat,

ide add, oda add

a cukrot, a kosarat,

gyere gyorsan!

Azt hiszed, nem láttalak

a jegenyefák alatt?

Lopództál egy nagy halom

dióval a válladon!

Bármily csendben lépeget

bakancsod a rét felett,

minden gyerek észrevett

az ablakból tégedet!

Olyan ember vagy te, mint mi,

csak az ég ruhádra hinti

a havat, és ezüst,

csillogó hajad a füst.

Felhobol van a szakállad,

szél tömi meg a pipádat,

rókaprémbol van a bundád,

szeretettel gondolunk rád!

Kitesszük az ablakunkba

a csizmát, a cipot,

mi meg addig elbújunk a

sutban, hogy legyen idod

hozni mindenféle jót,

mazsolát, mogyorót,

s mikulások, gyerekek,

cinkostársak legyenek!

Megcsörren a mogyoró

puttonyodban, csuda jó!

Mi már tudjuk, hogy te jössz,

kócnadrágod csupa szösz!

Itt állunk megilletodve,

míg a lábad törlöd le,

jól tudod te, illik ez

a mikulás-emberhez!

A kezedben alma, keksz,

bezörögsz, bejöhetsz,

tapsolunk, ámulunk,

soha el nem árulunk!

Minden este feldíszíti

csillagfény a homlokod,

olyan ember vagy te, mint mi,

csak pirosabb és nagyobb!

Devecsery László: Mikulás-játék

Devecsery László: Mikulás-játék

-Megérkeztem! Itt vagyok!

Ők meg pici krampuszok!

Eljöttem én hozzátok:

vidámságot kívánok!

Ajándékot kínálok,

nyissátok ki a szátok!

Kedves dallal köszöntsetek,

hisz itt vagyok közöttetek!

Ajándékom osztogatom,

jó gyereknek odaadom!

Visszatérek jövőre:

éppen egy esztendőre!

Szánkómra most visszaszállok:

rénszarvasok reám várnak.

Hópihékkel repülünk,

csengőszóval csendülünk.

Szuhanics Albert:Jön a Télapó

Szuhanics Albert:Jön a Télapó

Kastély áll a messzi északon,

Télapó néz ki az ablakon.

Minden ablak mesés fényben áll,

mi lehet itt, talán áll a bál?

Készül ezer mikulás csomag,

előállt a rénszarvas-fogat.

Rudolf szarvas piros orra ég,

körülötte nincsen már sötét!

Már a málha a szánt terheli,

pelyhes hó hull, csöndes ünnepi...

Télapó a bakon üldögél,

és a fogat vígan útra kél!

Fut a krampusz, szánra ugrik fel,

árulkodik, hogyha rossz leszel!

Amit hozott virgácsot..., lehet,

hogy azokból nem jut te neked!

Szalad a szán, kevés az idő,

ablakban már a sok kiscipő!

Abban mindben ajándék legyen,

azon a szép, havas reggelen!

Szaladj Rudolf, húzzad szánomat!

A krampuszom csengőt rázogat.

Én vagyok a boldog Mikulás,

éneklem a Télapó dalát!