József Attila: Betlehemi királyok

Adjonisten Jézusunk, Jézusunk!
Három király mi vagyunk.
Lángos csillag állt felettünk,
gyalog jöttünk, mert siettünk,
kis juhocska mondta - biztos
itt lakik a Jézus Krisztus.
Menyhárt király a nevem,
Segíts, édes Istenem.

Istenfia, jónapot, jónapot;
Nem vagyunk mi vén papok.
Úgy hallottuk, megszülettél
szegények királya lettél.
Benéztünk hát kicsit hozzád,
Üdvösségünk, égi ország!
Gáspár volnék, afféle
földi király személye.

Adjonisten, Megváltó, Megváltó!
Jöttünk meleg országból.
Főtt kolbászunk mind elfogyott,
fényes csizmánk is megrogyott,
hoztunk aranyat hat marékkal,
tömjént egész vasfazékkal.
Én vagyok a Boldizsár,
Aki szerecseny király.

Irul-pirul Mária, Mária
boldogságos kis mama.
Hulló könnye záporán át
alig látja Jézuskáját.
A sok pásztor mind muzsikál.
Meg is kéne szoptatni már.
Kedves három királyok,
jóéjszakát kívánok!

Dsida Jenő: Itt van a szép karácsony

Dsida Jenő: Itt van a szép karácsony

Itt van a szép, víg karácsony,
Élünk dión, friss kalácson:
mennyi fínom csemege!
Kicsi szíved remeg-e?

Karácsonyfa minden ága
csillog-villog: csupa drága,
szép mennyei üzenet:
Kis Jézuska született.

Jó gyermekek mind örülnek,
kályha mellett körben ülnek,
aranymese, áhitat
minden szívet átitat.

Pásztorjátszók be-bejönnek
és kántálva ráköszönnek
a családra. Fura nép,
de énekük csudaszép.

Tiszta öröm tüze átég
a szemeken, a harangjáték
szól, éjféli üzenet:
Kis Jézuska született!

Ady Endre: Kis karácsonyi ének

Ady Endre: Kis karácsonyi ének
   
Tegnap harangoztak,
Holnap harangoznak,
Holnapután az angyalok
Gyémánt-havat hoznak.

Szeretném az Istent
Nagyosan dicsérni,
De én még kisfiú vagyok,
Csak most kezdek élni.
Isten-dicséretére
Mégis csak kiállok,
De boldogok a pásztorok
S a három királyok.

Én is mennék, mennék,
Énekelni mennék,
Nagyok között kis Jézusért
Minden szépet tennék.

Új csizmám a sárban
Százszor bepiszkolnám,
Csak az Úrnak szerelmemet
Szépen igazolnám.

(Így dúdolgattam én
Gyermek hittel, bátran
1883
Csúf karácsonyában.)

Váci Mihály: Karácsonyi utazás

Váci Mihály: Karácsonyi utazás


Az út, mint nyálas csiga, csúszik,
kettős templomtorony a szarva.
A gyöngyházfényű ködgomolyt
A szél csigaházzá csavarja.

A fák sirató asszonyok,
repedtes fekete kezük:
ujjaikon csordul a sírás:
- Irgalmas tavasz légy velünk !

Robogásunkra felfűződnek
a széthullajtott lenge tájak,
mint a parkőr szegesbotjára
szedegeti a papírkákat.

Hiszen ezen a kis országon
gyorsan, mint egy győzelem híre,
átnyillalunk, vagy amíg egy
gyászhír elér az anyaszívbe.

Aki keleti határáról
indul hajnalban útra,
átvág földjén, mire a Nap
derült egét félig befutja.

Torony, eresz, dűlő, barázda
olyan egyforma minden és
mily egyszerű- mint parolára
feléd nyújtott baráti kéz.

Esteledik, s kétségbeesve
rohan velünk, jönne a táj,
ablakok könnye megeredve
felfénylik a vonat után.

Faluk kis örző angyalkái,
a lámpák, követnek- hiszen
ahol nekik kell szálldogálni
hűvös még a menny.

A karácsony most sárbocskorban
jön, nem hóesésben- gyalog.
Kezében égő végű bot van,
játékos villanyoszlopok.

A lombos éj szép karácsonyfa,
alatta jászolok,
körül, sóhajtanak csillagokra
parasztok, pásztorok.

Szabó Magda : Karácsony

Szabó Magda : Karácsony

Oldják iszákjukat a csendesülő,

alacsony fellegek,

omlik az ártatlan, együgyű hó

a háztetők felett.

A füst elkapja derekát,

együtt forognak,

úgy imbolyodik a világ,

ahogy ők imbolyodnak.

Húzzák már komoly szarvasok

az ünnepet,

szájuk körül az esti pára

s az eltűnt gyermekkor lebeg.

Omlik a hó, ömlik a hó,

nem nézi, hova hull,

csak bámulnak a szarvasok,

szarvukon gyertya gyúl.

Ömlik a hó, omlik a hó,

leng, surrog és kering,

eltemeti a surranó

december lépteit,

meztelen, ezüst lábnyoma

nem villan már sehol,

a szarvas békén lépeget,

bizakodik, dalol.

,,Honnan jössz?" - kérdezem a hótól.

,,Te hova mégy?" - a hó ezt kérdezi.

Rám néz, én meg rá. Hallgatok.

Mit feleljek neki?

Tánczos Katalin : Az én Miatyánkom

Tánczos Katalin (+), a hajléktalan költő gyönyörű versét ajánlom figyelmetekbe !

Tánczos Katalin : Az én Miatyánkom

Mikor a szíved már csordultig tele,

Mikor nem csönget rád, soha senki se,

Mikor sötét felhő borul életedre,

Mikor kiket szeretsz, nem jutsz az eszükbe.

Ó "lélek", ne csüggedj! Ne pusztulj bele!

Nézz fel a magasba, reményteljesen,

S fohászkodj:

MIATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN!

Mikor a magányod ijesztőn rád szakad,

Mikor kérdésedre választ a csend nem ad,

Mikor körülvesz a durva szók özöne,

Átkozódik a "rossz", - erre van Istene!

Ó "lélek", ne csüggedj! Ne roppanj bele!

Nézz fel a magasba, és hittel rebegd:

Uram!

SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED!

Mikor mindenfelől forrong a "nagyvilág",

Mikor elnyomásban szenved az igazság,

Mikor szabadul a Pokol a Földre,

Népek homlokára Káin bélyege van sütve,

Ó "lélek", ne csüggedj! Ne törjél bele!

Nézz fel a magasba, - hol örök fény ragyog,

S kérd: Uram!

JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD

Mikor beléd sajdul a rideg valóság,

Mikor életednek nem látod a hasznát,

Mikor magad kínlódsz, láztól gyötörve,

Hisz bajban nincs barát, ki veled törődne!

Ó "lélek", ne csüggedj! Ne keseredj bele!

Nézz fel a magasba, - hajtsd meg homlokod,

S mondd: Uram!

LEGYEN MEG A TE AKARATOD

Mikor a "kisember" fillérekben számol,

Mikor a drágaság az idegekben táncol,

Mikor a "gazdag" milliót költ: hogy "éljen",

S millió szegény a "nincstől" hal éhen,

Ó "lélek", ne csüggedj! Ne roskadj bele!

Nézz fel a magasba, - tedd össze két kezed,

S kérd: Uram!

ADD MEG A NAPI KENYERÜNKET!

Mikor életedbe lassan belefáradsz,

Mikor hited gyöngül, - sőt - ellene támadsz,

Mikor: hogy imádkozz, nincs kedved, sem erőd,

Minden lázad benned, hogy - tagadd meg "ŐT",

Ó "lélek", ne csüggedj! Ne egyezz bele!

Nézz fel a magasba, s hívd Istenedet!

Uram! Segíts!

S BOCSÁSD MEG VÉTKEIMET!

Mikor hittél abban, hogy téged megbecsülnek,

Munkád elismerik, lakást is szereznek,

Mikor verítékig hajszoltad magad,

Később rádöbbentél, hogy csak kihasználtak...!

Ó "lélek", ne csüggedj! Ne ess kétségbe!

Nézz fel a magasba, sírd el Teremtődnek:

Uram!

MEGBOCSÁTOK AZ ELLENEM VÉTKEZŐKNEK!

Mikor a "nagyhatalmak" a BÉKÉT TÁRGYALJÁK,

MIKOR A BÉKE SEHOL! csak egymást gyilkolják,

Mikor népeket a vesztükbe hajtják,

S kérded: miért tűröd ezt ISTENEM, MI ATYÁNK?!

Ó "lélek", ne csüggedj! Ne pusztulj bele!

Nézz fel a magasba, s könyörögve szólj!

Lelkünket kikérte a "rossz", támad, s tombol!

URAM! MENTS MEG A KÍSÉRTÉSTŐL!

MENTS MEG A GONOSZTÓL!

AMEN!

UTÓHANG:

S akkor megszólal a MESTER, keményen - szelíden,

Távozz Sátán - szűnj vihar!

BÉKE, s CSEND legyen!

Miért féltek kicsinyhitűek?

BÍZZATOK ! Hisz' én megígértem Nektek!

Pokoli hatalmak rajtatok erőt nem vesznek

Hűséges kis nyájam, ÉN PÁSZTOROTOK vagyok,

S a végső időkig - VELETEK MARADOK!

Forrás : Fedél Nélkül - Otthontalan emberek műhelye

Itt találtok még több verset Tánczos Katalin-tól.

Nyikolaj Gumiljov - A mennyország kapuja

Nyikolaj Gumiljov - A mennyország kapuja

Nem zárták be hét gyémántpecsétesen

A Mennyország örök kapuját,

Nem vakít csalóka tündöklése sem,

És helyét se tudja a világ.

Falban ajtó, réges-régen elhagyott,

Semmi más, csupán mohos kövek,

Mint hivatlan vendég, vén koldus topog

Ott, s övén egy kulcscsomó fityeg.

Lovagok ügetnek arra, vértesek,

Harci kürt rikolt, ezüst csörög,

S Pétert, a kapust, nem látja senki meg,

Bár apostolok közt legdicsőbb.

Ábrándoznak: "Ott, hol Krisztus sírja van,

Tárul majd ki elibénk a menny,

S a megígért óra zendül hangosan,

Fenn, a szentséges Tábor-hegyen."

Lassan így vonulnak, rémes-rangosan,

Harsányan rikong a büszke kürt,

S Péter, mint egy koldus, áll toprongyosan,

Sápadt arccal az ajtó előtt.

(Baka István fordítása)

Gábor Andor: Esik a hó

Valójában ezt a verset Gábor Andor 1920-ban a darutollas fehérterror tombolása idején nem széplelkeknek írta.

Gábor Andor: Esik a hó

Nagy a lelked ünnepszomja,

mely homályát fénybe vonja.

Intést kaptál, szólt a naptár,

világ készül karácsonyra,

Lágyulásra, enyhülésre,

játszódásra, kisdedekkel,

Szép családi máriásra,

dominóra, ekmek-stekkel.

Mindenféle szépre, jóra,

érzelmesre, meghatóra,

Minden múltat elfeledve,

ünneplőre kong az óra,

S embert isten megsegíti;

ő is készül, látható:

Hull a hó, hull a hó,

hull a... hull a... hull a hó.

Ablakokon jégvirág van,

művészkedő hideg csípte,

Domb lejtőjén hóból dunna,

faágakon hóból csipke.

Képzelhetsz-e ennél szebbet,

szemnek, szívnek ékesebbet?

Ékesebbet? édesebbet?

ennél békességesebbet?

Homlok veszti régi ráncát,

arc veszíti rút redőjét:

Ember nézi isten úrnak

finom fehér lepedőjét:

Élni ilyen környezetben,

ó milyen szép, ó be jó!

Hull a hó, hull a hó,

hull a... hull a... hull a hó!

Legjobbján e világoknak

most van minden a legjobban,

Balgaság itt attól félni,

hogy valami lángralobban...

Hunyt tüzeknek üszke, piszka...

súlyos szemfedő takarja;

Fehér legyen a karácsony,

fehér isten úgy akarja.

Békességet, boldogságot

küld az Ég az embereknek,

Felnőtteknek Corned-beefet,

kondenztejet kisgyereknek.

Hogyne volna rendben minden:

ne is legyen róla szó:

Hull a hó, hull a hó,

hull a. ..hull a. ..hull a hó!

Hull a hó... s a kályha lapján

sisteregve sűl az alma...

Még kiáll a hó alól a

négy esztendő holttest-halma...

Lágy meleg... sült-alma illat...

bölcsnyugalmú drága fészek.

Csonthegyekre épített ház

ablakából szertenézek...

Nincs puhább e látomásnál:

hull a hó és hull a szépség,

Benne gázol ronda népség,

rajt sem egyensúly, sem épség,

Mint karója koplalásnak;

rokkant ez, s az rokkanó...

Hull a hó, hull a hó,

hull a... hull a... hull a hó!

Hulla, hulla, hulla-halmaz,

vörös vérek csordulása,

Éhes szemek dülledése,

üres gyomrok kordulása,

Rikoltása hangos kincsnek,

hallgatása néma nincsnek,

Koldus jajnál messzibbhalló

kaffanása úri pincsnek.

Lelki furkó, testi ostor,

báró Krisztus, gróf Apostol.

Leszakad a mennyek boltja,

hűvös íve hév napostól.

Nem is robban, csak leroppan,

olyan rozzant s rothadó...

Hull a hó, hull a hó,

hull a... hull a... hull a hó!

Hulla, hulla, hulla, hulla,

hulla, hulla, hulla... hó!

Mentovics Éva: Itt a karácsony - Gazdag Erzsi: Fehér karácsony - Mentovics Éva: Jézus születése

Mentovics Éva: Itt a karácsony

Csendül a csengő,

zendül a nóta,

itt a karácsony,

csillog a szép fa.

Karcsú fenyőfán

szép arany csillag,

ágai végén

gyertyafény villog.

Szikráznak rajta

tündöklő gömbök,

a szép karácsony

lám, beköszöntött.

Gazdag Erzsi: Fehér karácsony

Havazik, havazik...

Meg sem áll tavaszig.

Tán az egész világ

hó alatt aluszik.

Hó alatt aluszik,

pilláját se nyitja,

hó alatt aluszik

kertünkben a fűzfa.

Álmában barkát bont;

(csupa fehér bársony...)

Azt hiszi, tavasz van,

s itt van a karácsony.

Itt van a karácsony.

Most nyílik virága:

hócsillagot bontott

minden bokor ága.

Ünnepel a tél is;

felöltözött szépen.

Kint sétál az utcán

ünnepi fehérben.

Mentovics Éva: Jézus születése

Ez is olyan december volt,

mint már oly sok idáig.

Ám az égen csillag gyulladt,

s vezetett egy kis házig.

Alászállott néhány angyal,

s így szólott a pásztorhoz:

- Kövesd azt a fényes csóvát,

elvezet egy jászolhoz!

Ott született meg a kisded,

induljatok hozzája!

Ő lesz majd a Megváltótok,

eljön Isten országa.

Szikrázott az apró csillag,

világolt a fényesség,

beragyogta sugarával

a keleti szép estét.

Napkeleti bölcs királyok

rögtön tudták: ez a jel.

- Megszületett Isten fia,

induljuk hát, útra fel!

Fénysugárral jelzett úton

ballagtak a királyok,

vitték a sok ajándékot

Isten apró fiának.

Betlehemi csendes éjen

istállóhoz visz a jel.

Anyja ölén szunnyad Jézus,

kit majd zsoltár énekel.

Leborul a jászol elé

mind a három bölcs király.

Imádja a kicsiny Jézust

Gáspár, Menyhért, Boldizsár.

- Tömjén, mirha, aranytallér…

fogadd kedves Jézusunk!

Ezen földi javainkkal

nagyságodnak hódolunk.

Vezess minket, légy királyunk,

emeld fel a népedet,

hisz legtöbbjük remény nélkül,

koldussorban kéreget.

Te születtél Megváltónak,

irányítsd a mi népünk!

Azt írta a jövendölés:

sokat teszel miértünk.

Remény éledt minden szívben

ezen a szent éjjelen.

Megszületett a Megváltónk,

hogy életünk szép legyen.

Angyalkórus dala csendül,

minden házban gyertya ég.

Születése éjszakáján

csillagfényes lett az ég.

Tóthárpád Ferenc: A hírhozó - Fésűs Éva: Karácsonykor - Mentovics Éva: Karácsonyi jókívánság - Gazdag Erzsi: Karácsony-hívogató

Tóthárpád Ferenc: A hírhozó

Mikor Jézus megszületett,

tiszta volt az ég.

Aprócska kis csillagtüzek

égtek szerteszét.

Köztük egy, a legfényesebb,

mindig arra várt,

hogy a jó hírt megtudhassa

szerte a világ.

Fényes csillag, vándor csillag

– három bölcs fölött –

reményt hozott, s reményt adott,

amíg őrködött.

Aztán fénye elhalványult,

de ha akarod,

minden évben, decemberben,

újra felragyog!

Fésűs Éva: Karácsonykor

Karácsonykor

fényesek a felhők,

csillagokból

horgol a tél kendőt,

ráteríti

hegyek tetejére,

fenyőágnak

jégrojtos a vége.

Karácsonykor

mindenki varázsol,

meglepetés

bújik ki a zsákból,

szekrényeknek

titkos rejtekéből,

édesapám

legmélyebb zsebéből.

Karácsonyra

kalácsot is sütnek,

nincsen ennél

izgalmasabb ünnep!

Ajándékot én is

készítettem,

amíg készült,

majdnem tündér lettem!

Mentovics Éva: Karácsonyi jókívánság

Szent karácsony beköszöntött,

pompázatos ruhát öltött.

Oly szaporán, mint a zápor,

ezer csillag hull a fáról.

Örömkönnyek hullnak egyre,

s pottyannak a kis kezekre.

Fenyőfánkat körbeálljuk,

és egymásnak azt kívánjuk:

E szép este minden fénye

adjon erőt az új évre.

Minden napja legyen ünnep,

melengesse kis szívünket.

Gazdag Erzsi: Karácsony-hívogató

Ezüstszánkót hajt a dér

hófehér határon.

Deres szánon didereg,

fázik a Karácsony.

Zendül a jég a tavon,

amint által jönnek.

Decemberi hópihén

fénylik már az ünnep.

A kályhánkban láng lobog.

Gyere be, Karácsony!

Gyújtsd meg gyertyád, fényszóród

a fenyőfaágon!

Melegedj meg idebent,

légy vendégünk mára!

Karácsonyi csillagod

tedd a fenyőfánkra!

Sarkady Sándor: Háromkirályok

Sarkady Sándor: Háromkirályok

Hó borított hegytető,

Rajta karcsú, zöld fenyő;

Fenyő fölött tiszta ég –

Azon fényes csillag ég.

Háromkirály lépeget,

Kémleli a kék eget –

Decemberi délután

Indultak a fény után.

Mirha, tömjén, vert arany –

Tarisznyájuk telve van;

Bandukolnak csendesen:

Messze van még Betlehem?

Már a kormos éj leszáll,

Nincs lámpás, nincs holdsugár;

Ki vigyázza, merre jár

Gáspár, Menyhért, Boldizsár?

Szikráznak a hópihék,

A fenyőfa ó, mi szép!

Tündököl a völgy fölött,

Csillagfénybe öltözött.

Csillag fénye, messze fenn,

Mutasd, hol van Betlehem:

Földön, égen mindenek

Dicsérjék a Kisdedet!

Mentovics Éva: Jézus születése

Mentovics Éva: Jézus születése

Ez is olyan december volt,

mint már oly sok idáig.

Ám az égen csillag gyulladt,

s vezetett egy kis házig.

Alászállott néhány angyal,

s így szólott a pásztorhoz:

- Kövesd azt a fényes csóvát,

elvezet egy jászolhoz!

Ott született meg a kisded,

induljatok hozzája!

Ő lesz majd a Megváltótok,

eljön Isten országa.

Szikrázott az apró csillag,

világolt a fényesség,

beragyogta sugarával

a keleti szép estét.

Napkeleti bölcs királyok

rögtön tudták: ez a jel.

- Megszületett Isten fia,

induljuk hát, útra fel!

Fénysugárral jelzett úton

ballagtak a királyok,

vitték a sok ajándékot

Isten apró fiának.

Betlehemi csendes éjen

istállóhoz visz a jel.

Anyja ölén szunnyad Jézus,

kit majd zsoltár énekel.

Leborul a jászol elé

mind a három bölcs király.

Imádja a kicsiny Jézust

Gáspár, Menyhért, Boldizsár.

- Tömjén, mirha, aranytallér…

fogadd kedves Jézusunk!

Ezen földi javainkkal

nagyságodnak hódolunk.

Vezess minket, légy királyunk,

emeld fel a népedet,

hisz legtöbbjük remény nélkül,

koldussorban kéreget.

Te születtél Megváltónak,

irányítsd a mi népünk!

Azt írta a jövendölés:

sokat teszel miértünk.

Remény éledt minden szívben

ezen a szent éjjelen.

Megszületett a Megváltónk,

hogy életünk szép legyen.

Angyalkórus dala csendül,

minden házban gyertya ég.

Születése éjszakáján

csillagfényes lett az ég.

Gazdag Erzsi: Fehér karácsony

Gazdag Erzsi: Fehér karácsony

Havazik, havazik...

Meg sem áll tavaszig.

Tán az egész világ

hó alatt aluszik.

Hó alatt aluszik,

pilláját se nyitja,

hó alatt aluszik

kertünkben a fűzfa.

Álmában barkát bont;

(csupa fehér bársony...)

Azt hiszi, tavasz van,

s itt van a karácsony.

Itt van a karácsony.

Most nyílik virága:

hócsillagot bontott

minden bokor ága.

Ünnepel a tél is;

felöltözött szépen.

Kint sétál az utcán

ünnepi fehérben.

Tóthárpád Ferenc: Karácsonyra

Tóthárpád Ferenc: Karácsonyra

Megírtam. És el is küldtem!

Azóta azt lesem,

megkapta-e a Jézuska

azt az SMS-em.

Apu tudta csak a számot!

Mondta, nehogy hívjam.

Ezért aztán csak röviden,

épp hogy pár szót írtam:

Kérek szépen egy gombfocit,

kisvasutat, labdát,

teleszkópos, patkófékes

ezüst színű cajgát.

Klassz volna a brékhez sapka,

pörögni ezerrel,

s kellene egy számítógép:

jó nagy vincseszterrel.

Vacakol az MP3-am,

s láttam egy új filmet.

Egyelőre ennyi lenne,

ami engem illet.

De talán még… na, jó… hagyjuk!

Mindezt odaadnám,

kistesómat karácsonyra

végre ha megkapnám.

Őri István: Karácsonyra (Betlehemes ének)

Őri István: Karácsonyra (Betlehemes ének)

Üdvözlégy, Jézusunk

Szeretett Pásztorunk

Csak Téged hallgatunk

Egyetlen vigaszunk

Te szavad vezérünk

Nélküled nem élünk

Tebenned remélünk

Rád bízzuk életünk

Szenteld meg ünnepünk

Ma este légy velünk

Hozzád száll énekünk

Kegyelmes Istenünk

Terítve asztalunk

Mind Feléd fordulunk

Elébed indulunk

Megváltó Krisztusunk!

Weöres Sándor: Köszöntlek, karácsony

Weöres Sándor: Köszöntlek, karácsony

Karácsony, karácsony

Jég-udvaros napja,

Jég-reszelős napja!

Mindenki az uzsonnáját

Hó-kendőbe kapja.

Köszöntlek, karácsony

Fagy-csillagos éje,

Megdermedt napkelte,

Szürke madár röpte,

Új esztendő közelsége

Mikulás hónapja.

Devecsery László: Karácsony estéjén

Devecsery László: Karácsony estéjén

Kanászok ostora

Csördít az estére

„Teljék el az ünnep

Mindünk örömére!”

Hullongál a hó is

Nagy szirom-pelyhekben

Van belőlük elég

Fenn a fellegekben.

Karácsonyfa áll már

Szépséges menyasszony

Csillagszórók gyúlnak

Fényük felragyogjon.

Karácsonynak fénye

Bennünk megmaradjon

Lobogjon csak tovább

Gyertyáinknak lángja

Emberi melegség

Köszönts a világra!

Gara Ákos: A gyermek és a fecske

Gara Ákos: A gyermek és a fecske

Gyermek:

Édes fecském, kedves fecském,

Mondd meg nekem, kis szivecském:

Hogyha elszállsz tengeren túl,

Ki mutatja, merre indulj?

Lásd, én nagyobb vagyok, mint te,

Erősebb is vagyok szinte:

Mégis itt kell üldögélnem,

Édes anyám jó ölében.

Neked gyönge a kis szárnyad,

Erőtlen két kis lábad:

Mégis elszállsz más országba,

Jobb vidékre, szebb hazába.

Lásd, hogyha én elindulok,

Édes anyám sosem nyugodt:

Mindig várja, egyre várja,

Mikor jön már kis leánya.

Te meg elszállsz tengerekre,

Zivatarba, nagy hidegbe,

Kis ruhácskád víztől ázik,

Gyönge tested reszket, fázik,

S nincs ki féltsen, visszahivjon,

Ha bajod van, meggyógyitson.

Felelj nekem hát szépecskén:

Ki gondol rád, édes fecském?

Fecske:

Azt kérded, hogy ki mutatja:

Merre van a fecske útja?

Hát az Isten fönn az égbe'

Visel gondot a fecskére.

Ő mutatja, merre menjünk,

Hol álljunk meg, hol pihenjünk,

Ő vigyáz ránk, ha leszállunk,

S erősiti gyenge szárnyunk,

Ő visz át a rengetegen,

Hegyen, völgyön, tengereken.

Igy jutunk el más országba,

Jobb vidékre, szebb hazába.

Reád is a Mindenható

Visel gondot, te kis bohó,

S a te áldott, jó Istenkéd

Ápolgatja a kis fecskét.

Gyermek:

Hadd legyen hát, kis madárka,

Ahogy Isten jónak látja,

De most hallgasd meg a titkom,

Amit neked súgok titkon:

Karácsonykor édes anyám

Ajándékkal készül reám,

Tündérfényű karácsonyfa

Kerül majd az asztalomra,

Rajta gyertya, apró játék,

Tarka-barka szép ajándék,

Hajas baba síró-rívó,

Arany dió, ingó-bingó,

Kérdezd meg csak a verebet,

Elmeséli szépen neked:

Milyen pompás, milyen fényes,

Majd meglátod, milyen szép lesz!

Kérlek, tehát, kis szivecském,

Maradj itthon, édes fecském!

Karácsonykor kérve-kérem,

Légy egyszer az én vendégem!

Fecske:

Nem lehet az, kedves gyermek

A kis fecske ősszel elmegy,

Ugy rendezte a jó Isten,

Ne maradjunk télre itten,

Hanem menjünk más országba,

Jobb vidékre, szebb hazába,

Hol a virág szebben virul,

Erdő, mező ujra vidul.

Te meg örülj, örvendj, lányom,

Mert szép ünnep a karácsony.

Mikor a nagy karácsonyfa

Ragyogva száll asztalodra,

Csak arra kérd az Istenkét,

Segítse meg a kis fecskét,

Hogy jövőre visszatérjen

S veled együtt vigan éljen.

Végh György: Csillagszórós karácsonyfa

Végh György: Csillagszórós karácsonyfa

Nemsokára karácsony lesz

Ezüst hó hullt már a fákra:

Szél-borzolta erdőszélen

didergett egy fenyőfácska.

Arra gondolt, ha jönnének

és kivágnák karácsonyra,

szép szobában, jó melegben

állhatna, mint karácsonyfa.

Egy kis nyuszi így mesélte

fenyőfáknak még a nyáron:

alig várta, hogy hó hulljon,

s itt legyen már a karácsony.

Egy szép havas téli reggel

teljesült is régi álma:

kivágták és ráfektették

őzek húzta csengős szánra.

Sok más fenyőtestvérével

arra várt a kicsi téren,

hogy valaki kiválassza:

Őt válassza mindenképpen.

Egy mamácska meg is vette,

az erkélyre állította:

búsult is a fenyőfácska:

nem lesz mégsem karácsonyfa!

Aztán mégis elővették

díszítgették napról napra:

csillagszórót, szaloncukrot

aggattak a kis gallyakra.

Került rá sok színes gyertya,

aranydió, papírangyal:

Ő hívta be a kisfiút,

csengő hangú kis haranggal.

Lobogtak a színes gyertyák,

csillagszórók gyúltak sorra:

így lett a kis fenyőfából

örömhozó karácsonyfa.

Donászy Magda: Fenyő-köszöntő

Donászy Magda: Fenyő-köszöntő

Köszöntelek, te zöld fenyő!

Megszépítetted házunk.

Hózuzmarás karod körül

Kitárt szívünkkel állunk.

A messziség küldötteként

vállaltad véges sorsod,

mert ránk borult a hosszú éj,

mely fényt, reményt kioltott.

Ott hagytad rég otthonod:

fenyőbarátod, társad.

Az erdők gyantás illata

bezárt szobákban száll csak.

A tág határok álma is

ágad tövében fészkel,

amíg halódó illatod

kályhák tüzében vész el.

A szín és élet is te vagy,

s ameddig ágad zöldell,

betöltesz otthont és szívet

a békességes csönddel.