Február:
Böjtelő hava – Télutó – Jégbontó hava
Időjósló:
- Ha rajlik a muslica februárban
Lesz még zimankó márciusban
- Gyertyaszentelőkor:
Ha a medve szép időt lát,
tovább folytatja az álmát.
De ha hideg, csúf az idő,
akkor már a tavasz megjő.
- Gyertyaszentelő melege,
Sok hó és jég előjele.
Gyertyaszentelő hidege,
Kora tavasznak hírnöke.
- Gyertyaszentelőn ha havaz,
nem messze van már a tavasz,
De ha fénylik, drágaságot rémlik.
- Ha Dorottya szorítja,
Julianna tágítja.
- Ha házasodnak a verebek Bálintkor,
Készülődhetsz a tavaszra bármikor.
- Julianna megrázta a dunnáját
vagy
Julianna kitette a dunnáját,s az kiszakadt. – Mivel ekkor gyakran havazik.
- Ha Juliska fésülködik,
A tavasz már közeledik.
- Zsuzsanna, megszólal a pacsirta.
- Mátyás, Gergely két rossz ember. – e napokon nagy hidegek szoktak lenni.
- Mátyás, szűre ujjából
ereszti ki a tavaszt.
- Mátyás ront, ha talál (jeget)
Ha nem talál, csinál.
- Ha Mátyásnak könnye csordul,
könnyen ecet lesz a borbul.
- Eső esetén attól tartottak, hogy a jég elveri a termést, és a szőlő savanyú lesz.
Kányádi Sándor: A jámbor medve
Februárban föl szokott
ébredni a medve,
s elindul a barlangból,
lassan lépegetve.
Úgy lépeget, mint aki
nincs mezítláb szokva,
s karjaival kalimpál,
folyton kapaszkodva.
Nem is csoda, szegénynek
érzékeny a talpa,
kivékonyult, télen át
álmában is nyalta.
Álmos is meg gyönge is
ilyenkor a medve.
Lézeng, cselleng egy kicsit,
ha volna mit, enne.
De csak azért jön elő,
lássa, mi a dolga.
Ha süt a nap, visszamegy,
mert a nap csalóka,
hátra még az igazi
zimankós hadd-el-hadd,
hátra még a tél java:
kíméljük a talpat.
Ha pedig az idő zord,
künn marad a medve.
Itt a tavasz, amire
visszaszenderedne.
Legénykedik csak a tél,
mutatja hatalmát,
holott nyílni készülnek
a rügyek s a barkák.
Mondókák
Zsófi, Zsiga, Zsuzsika,
Zendül a víg muzsika,
Zsiga Zsófit táncoltatja,
Zsuzsikát is megforgatja.
Ide babám egy kis táncra,
Rogyózzék a csizmám szára!
Elmúlik a rövid farsang,
búsulnak a lányok
ettől a sok búsulástól
ráncos az orcájuk!
Figyelem, figyelem!
Közhírré tétetik
a farsangi ünnep
most elkezdődik.
Ide gyűjjön apraja, nagyja,
aki a maskarákat
látni akarja!
Vidor Miklós : Bolond-bál
Bolond - bálban jártam az este,
a szamárral táncolt a kecske.
Három majom húzta a nótát,
vasvillával ettek szamócát.
Be is csípett egy-két legényke,
lisztes-zsákot húztak a pékre,
hordón lovagolt egy bohóc ott,
két füles dinnyével golyózott.
Nyúlfi elől iszkolt a róka,
fején árvalányhaj paróka,
víg paprikajancsi dobolt rám!
Ilyen volt a híres bolond-bál!
Jankovich Ferenc:
Az egyszeri-kétszeri fánk
Fánkot sütött nagyanyánk... Volt öröm!
Egy üst zsír feketéllett a tüzön.
De amikor kezdett duzzadni a fánk,
Nagyanyó kiált: „Elfogyott a fánk!”
Se fánk – se fánk...
Szaladtam én a szerbe szívesen,
de ott sem volt biz egy sziporka sem...
Holott kezdett már esteledni ránk.
Ott a sok fánk, és nem volt semmi fánk!
Se fánk – se fánk...