Február

Február:

Böjtelő hava – Télutó – Jégbontó hava

Időjósló:

- Ha rajlik a muslica februárban

Lesz még zimankó márciusban

- Gyertyaszentelőkor:

Ha a medve szép időt lát,

tovább folytatja az álmát.

De ha hideg, csúf az idő,

akkor már a tavasz megjő.

- Gyertyaszentelő melege,

Sok hó és jég előjele.

Gyertyaszentelő hidege,

Kora tavasznak hírnöke.

- Gyertyaszentelőn ha havaz,

nem messze van már a tavasz,

De ha fénylik, drágaságot rémlik.

- Ha Dorottya szorítja,

Julianna tágítja.

- Ha házasodnak a verebek Bálintkor,

Készülődhetsz a tavaszra bármikor.

- Julianna megrázta a dunnáját

vagy

Julianna kitette a dunnáját,s az kiszakadt. – Mivel ekkor gyakran havazik.

- Ha Juliska fésülködik,

A tavasz már közeledik.

- Zsuzsanna, megszólal a pacsirta.

- Mátyás, Gergely két rossz ember. – e napokon nagy hidegek szoktak lenni.

- Mátyás, szűre ujjából

ereszti ki a tavaszt.

- Mátyás ront, ha talál (jeget)

Ha nem talál, csinál.

- Ha Mátyásnak könnye csordul,

könnyen ecet lesz a borbul.

- Eső esetén attól tartottak, hogy a jég elveri a termést, és a szőlő savanyú lesz.

Kányádi Sándor: A jámbor medve

Februárban föl szokott

ébredni a medve,

s elindul a barlangból,

lassan lépegetve.

Úgy lépeget, mint aki

nincs mezítláb szokva,

s karjaival kalimpál,

folyton kapaszkodva.

Nem is csoda, szegénynek

érzékeny a talpa,

kivékonyult, télen át

álmában is nyalta.

Álmos is meg gyönge is

ilyenkor a medve.

Lézeng, cselleng egy kicsit,

ha volna mit, enne.

De csak azért jön elő,

lássa, mi a dolga.

Ha süt a nap, visszamegy,

mert a nap csalóka,

hátra még az igazi

zimankós hadd-el-hadd,

hátra még a tél java:

kíméljük a talpat.

Ha pedig az idő zord,

künn marad a medve.

Itt a tavasz, amire

visszaszenderedne.

Legénykedik csak a tél,

mutatja hatalmát,

holott nyílni készülnek

a rügyek s a barkák.

Mondókák

Zsófi, Zsiga, Zsuzsika,

Zendül a víg muzsika,

Zsiga Zsófit táncoltatja,

Zsuzsikát is megforgatja.

Ide babám egy kis táncra,

Rogyózzék a csizmám szára!

Elmúlik a rövid farsang,

búsulnak a lányok

ettől a sok búsulástól

ráncos az orcájuk!

Figyelem, figyelem!

Közhírré tétetik

a farsangi ünnep

most elkezdődik.

Ide gyűjjön apraja, nagyja,

aki a maskarákat

látni akarja!

Vidor Miklós : Bolond-bál

Bolond - bálban jártam az este,

a szamárral táncolt a kecske.

Három majom húzta a nótát,

vasvillával ettek szamócát.

Be is csípett egy-két legényke,

lisztes-zsákot húztak a pékre,

hordón lovagolt egy bohóc ott,

két füles dinnyével golyózott.

Nyúlfi elől iszkolt a róka,

fején árvalányhaj paróka,

víg paprikajancsi dobolt rám!

Ilyen volt a híres bolond-bál!

Jankovich Ferenc:

Az egyszeri-kétszeri fánk

Fánkot sütött nagyanyánk... Volt öröm!

Egy üst zsír feketéllett a tüzön.

De amikor kezdett duzzadni a fánk,

Nagyanyó kiált: „Elfogyott a fánk!”

Se fánk – se fánk...

Szaladtam én a szerbe szívesen,

de ott sem volt biz egy sziporka sem...

Holott kezdett már esteledni ránk.

Ott a sok fánk, és nem volt semmi fánk!

Se fánk – se fánk...