Áprily Lajos: Júniusi éjszakák

Áprily Lajos: Júniusi éjszakák

Az égalj mindenütt viharsarok,

magas pusztákra fellegcsorda vágtat,

szívrezzentő, komor zivatarok

villámmal cifrázzák az éjszakákat.

Hallgatom a hatalmas égi szót :

most ott dördül Visegrád orma táján.

Ilyen kirobbanó fortissimót

a nagy Süket sem vert ki zongoráján.

Ó, lesznek még vihartermő nyarak,

fölöttem villámok vágnak keresztül,

zengő mennydörgések szólítanak,

s elcsöndesült szívem egyet se rezdül.

Szép Ernő: Köszönöm

Szép Ernő: Köszönöm

Köszönöm oh május hogy láttalak

Hogy fulladoztam orgonák alatt

Köszönöm füves nyár a meleged

Melengettél mint édes gyereked

Köszönöm ősz a sárga levelet

A boldogság jött bálba teveled

Tél, tiszta tél, köszönöm halk szavad

Kezemre szállott friss pehely havad

Köszönöm felhők, álmot varrtatok

Álommal engem betakartatok

Köszönöm üdvösséges éj neked

Az égi fényt, a gyémánt éneket

Köszönöm óh csók, hév illat zamat

Hogy itt megested érző ajkamat

Jóságos jóság tündér cseppje, könny

Kóstollak, köszönöm, köszönöm.

Heinrich Heine: Megjött a május

Heinrich Heine: Megjött a május

Megjött a május íme,

virágba borult a világ,

felhőcske rózsaszíne

a kéket üdén szeli át.

Versengenek énekökkel

a csalogány s a rigó,

füvön bárányka szökdel,

szökdelni, dalolni jó.

Én nem teszem azt se, ezt se,

a friss gyep: vánkosom.

Halk csendülés nagymessze,

álmatlan álmodom.

/Ford.: Nadányi Zoltán/

Kányádi Sándor: Április hónapja

Kányádi Sándor: Április hónapja

Bolondos egy hónap

április hónapja,

hol kalap a fején,

hol báránybőr sapka.

Hiába próbálnád

kilesni a kedvét,

túljár az eszeden,

mire észrevennéd.

Köpenyegbe burkol,

ingujjra vetkőztet:

mutatja a tavaszt

hol nyárnak, hol ősznek.

Búsnak teszi magát,

szeme könnyben ázik,

mindegyre lehunyja

sűrű szempilláit.

Aztán gondol egyet,

fülig fut a szája,

s ránevet a fényben

hunyorgó világra.

Juhász Gyula:A márciusi láz

Juhász Gyula:A márciusi láz



A virágos hant és véres rög felett
Már bontja zászlaját a kikelet .
Végig cikáz
A termő, zengő márciusi láz.

Folyó megárad, megborzong a rét,
Ezer követ száll, ujjong szerteszét,
Vígan cikáz
A nyíló, bízó márciusi láz.

Ó templomok tornyán a csókja ég,
Vén börtönök odvára tűz a fény,
Büszkén cikáz
A boldog, bátor márciusi láz.

A vér és könny termékeny földje már
Új csókra és új ölelésre vár:
Végig cikáz
A lelkeken a márciusi láz.

József Attila: Március

József Attila: Március


A föld alól a gyors csírák
kidugják fejüket,
a fák, mint boltos áruját,
kirakják a rügyet,
kamaszok arcán pattanás,
férfiajkon a csók,
mind egy repeső kapkodás,
a szoknyák lobogók,
s már itt és ott fölhangzanak,
elűzve kint , fagyot ,
a szívbe húzódott szavak,
eszmék és kardalok.

Heltay Jenő: Március

Heltay Jenő: Március


A rózsadombon már tavasz van,
Dölnek az édes jó szagok,
Az új madár a régi ágon
Nem énekel még, csak dadog.

Próbálja szárnyát, csiripelget,
Kinéz a fészek peremén,
Köröskörül hány friss rügyecske,
Hány új kukac, hány új remény!

Én, tollavesztett vén madár, ki
Átdideregtem a telet,
Tán utószor ünnepellek,
Szervusz, te kedves kikelet!

Mikor fölérsz a Rózsadombra,
Tündérkirálynő közeleg,
Rímek csipognak körülötted,
Szapora, olcsó közhelyek.

Tündérkirálynő! Cifra jelző
Nyüzsög nyomodban rengeteg!
Jöttödre, illő tisztelettel,
Ma én is hárfát pengetek.

Dal vagy, virág vagy, napsugár vagy,
Idők vén fáján ifjú ág,
Álom, remény, vágy, szerelem vagy,
Élet, szabadság, ifjúság.

És még mi minden! Jó jövendő,
Annak, ki fáradt, gyönge, bús,
Mosoly, derű, fény, biztatás vagy,
Ezerszer áldott március.

Evoé! Itt vagy! Balzsamoddal
Hűsíts sok égő sebhelyet.
Tudod-e még, ki voltam egyszer?
Emlékezel rám, kikelet?

Én voltam az, ki...ej, no, mindegy!
Jött sok vad év, zord sáska-raj.
Öreg vagyok már. Új tavasz, te
Fiatalabb vagy, mint tavaly.

Szoríts magadhoz, jöjj, ölelj meg,
Mint rossz fiát a jó anya.
Szálljon feléd, ha elbúcsúzunk,
Lelkem utolsó sóhaja.

És vidd magaddal ezt a sóhajt,
Fájó, szerelmes levelet.
Ki tudja, hogyha újra eljössz,
Találkozok még teveled?

Habár ez többé nem divat ma,
Nyútsd búcsúcsókra szép kezed.
S nevess síromra akkor is majd,
Mikor már régen nem leszek.

Radnóti Miklós: Naptár /részlet/

Radnóti Miklós: Naptár /részlet/
Március

Lúdbőrözik nézd a tócsa, vad,
vidám, kamaszfiús
szellőkkel jár a fák alatt
s zajong a március.
A fázos rügy nem bújt ki még,
hálót se sző a pók,
de futnak már a kiscsibék,
sárgás aranygolyók.

Április


Egy szellő felsikolt, apró üvegre lép
s féllábon elszalad.
Ó, április, ó április,
a nap se süt, nem bomlanak
a folyton nedvesorrú kis rügyek se még
a füttyös ég alatt.

Május

Szirom borzong a fán, lehull:
fehérlő illatokkal alkonyul.
A hegyről hűvös éj csorog,
lépkednek benne lombos fasorok.
Megbú a fázós kis meleg,
vadgesztenyék gyertyái fénylenek.

Josef Weinheber: Kalendárium

Josef Weinheber: Kalendárium

Január, csupa hó, csupa hó az est.

A sötét szoba hallgat,

a gyermek félni kezd.

Mi suttog a nád közt? Február.

A vattahajú bácsi

folyton templomba jár.

Bánatos esők, március.

Mit ér az új virág , ha

a szív mégis borús?

Szél-lenge nyírfák, április.

Mosolyog a fiúcska,

még ha pityereg is.

Május, rigófütty, orgona nyit.

"Örökké!" - gyúl az alkony

és két árny esküszik.

Erdős június, fullatag.

A csillagos éjszaka nagy célt

mutat a férfinak.

Júliusban kalász, pipacs.

Titok mozdul az asszony

nehéz szíve alatt.

Mennykő a tág augusztuson át.

Korlátaira eszmél

a bölcs és nézi magát.

Szeptemberi ég, fecskék rajai.

Hazavágyik a vándor: a Föld már

nem elég nagy neki.

Októberi szél, elvérzik a kert.

Szállna végre magába,

aki csak ünnepelt!

November. Holló károg elő.

Siet magánya elől a

ködben a figyelő.

December. Az ég langy pelyhe szakad.

Béke mindennek a földön

és emberi jóakarat.

/Ford.: Szabó Lőrinc/

Február

Február:

Böjtelő hava – Télutó – Jégbontó hava

Időjósló:

- Ha rajlik a muslica februárban

Lesz még zimankó márciusban

- Gyertyaszentelőkor:

Ha a medve szép időt lát,

tovább folytatja az álmát.

De ha hideg, csúf az idő,

akkor már a tavasz megjő.

- Gyertyaszentelő melege,

Sok hó és jég előjele.

Gyertyaszentelő hidege,

Kora tavasznak hírnöke.

- Gyertyaszentelőn ha havaz,

nem messze van már a tavasz,

De ha fénylik, drágaságot rémlik.

- Ha Dorottya szorítja,

Julianna tágítja.

- Ha házasodnak a verebek Bálintkor,

Készülődhetsz a tavaszra bármikor.

- Julianna megrázta a dunnáját

vagy

Julianna kitette a dunnáját,s az kiszakadt. – Mivel ekkor gyakran havazik.

- Ha Juliska fésülködik,

A tavasz már közeledik.

- Zsuzsanna, megszólal a pacsirta.

- Mátyás, Gergely két rossz ember. – e napokon nagy hidegek szoktak lenni.

- Mátyás, szűre ujjából

ereszti ki a tavaszt.

- Mátyás ront, ha talál (jeget)

Ha nem talál, csinál.

- Ha Mátyásnak könnye csordul,

könnyen ecet lesz a borbul.

- Eső esetén attól tartottak, hogy a jég elveri a termést, és a szőlő savanyú lesz.

Kányádi Sándor: A jámbor medve

Februárban föl szokott

ébredni a medve,

s elindul a barlangból,

lassan lépegetve.

Úgy lépeget, mint aki

nincs mezítláb szokva,

s karjaival kalimpál,

folyton kapaszkodva.

Nem is csoda, szegénynek

érzékeny a talpa,

kivékonyult, télen át

álmában is nyalta.

Álmos is meg gyönge is

ilyenkor a medve.

Lézeng, cselleng egy kicsit,

ha volna mit, enne.

De csak azért jön elő,

lássa, mi a dolga.

Ha süt a nap, visszamegy,

mert a nap csalóka,

hátra még az igazi

zimankós hadd-el-hadd,

hátra még a tél java:

kíméljük a talpat.

Ha pedig az idő zord,

künn marad a medve.

Itt a tavasz, amire

visszaszenderedne.

Legénykedik csak a tél,

mutatja hatalmát,

holott nyílni készülnek

a rügyek s a barkák.

Mondókák

Zsófi, Zsiga, Zsuzsika,

Zendül a víg muzsika,

Zsiga Zsófit táncoltatja,

Zsuzsikát is megforgatja.

Ide babám egy kis táncra,

Rogyózzék a csizmám szára!

Elmúlik a rövid farsang,

búsulnak a lányok

ettől a sok búsulástól

ráncos az orcájuk!

Figyelem, figyelem!

Közhírré tétetik

a farsangi ünnep

most elkezdődik.

Ide gyűjjön apraja, nagyja,

aki a maskarákat

látni akarja!

Vidor Miklós : Bolond-bál

Bolond - bálban jártam az este,

a szamárral táncolt a kecske.

Három majom húzta a nótát,

vasvillával ettek szamócát.

Be is csípett egy-két legényke,

lisztes-zsákot húztak a pékre,

hordón lovagolt egy bohóc ott,

két füles dinnyével golyózott.

Nyúlfi elől iszkolt a róka,

fején árvalányhaj paróka,

víg paprikajancsi dobolt rám!

Ilyen volt a híres bolond-bál!

Jankovich Ferenc:

Az egyszeri-kétszeri fánk

Fánkot sütött nagyanyánk... Volt öröm!

Egy üst zsír feketéllett a tüzön.

De amikor kezdett duzzadni a fánk,

Nagyanyó kiált: „Elfogyott a fánk!”

Se fánk – se fánk...

Szaladtam én a szerbe szívesen,

de ott sem volt biz egy sziporka sem...

Holott kezdett már esteledni ránk.

Ott a sok fánk, és nem volt semmi fánk!

Se fánk – se fánk...

Január

Január – Boldogasszony – Télhó – Fergeteg hava

Időjósló:

Januárt ha eső veri,

Kamra, erszény megszenvedi.

Ha újév napja világos,

a termés nem lesz hiányos.

Ha vízkereszt vizet ereszt,

a tél soká ki nem ereszt.

Ha megfénylik a vízkereszt,

Megcsordítja az ereszt,

Akkor évben jól ereszt

A kolbász és a gerezd

Öregektől tudom ezt.

Piroska napján, ha fagy,

Negyven napig el nem hagy.

Ha Ágnes hideg,

engesztel Vince,

hogy teljék a pince.

Szépen fénylik Vince,

Megtelik borral a pince.

Ha ködös, lesz hadakozás.

Ha szeles, embernek sírt ás,

Hogyha esős nedves,

A kenyér lesz nagyon kedves.

Pál fordulta hogyha tiszta,

bőven terem mező, puszta.

Ha fényes Szent Pál,

Minden termés szépen áll,

Ha Pál fordul köddel,

ember/Jószág hullik döggel. – A régi regula arról szól, hogy ha Pál napján és környékén ködös az idő, akkor gyakoriak lesznek a fertőző betegségek. Manapság is az influenzás időszak kezdete ez.

Gazdag Erzsi: Január  

Január, január

Mindig hócsizmában jár

Jégbajusza, jégkabátja

Zúzmara a jóbarátja.

Január, január

Palotája nyitva áll.

Jégtükörű padlóján

Korcsolyázik fiú, lány.

Áll a tánc, áll a bál

Kicsi szánkó csengve száll

Meg sem áll tán tavaszig

Mindaddig, míg havazik.

Sarkady Sándor:

Újévi köszöntő

Komámuram bújjék be!

Mi jót hozott újévre?

Komatálat, bablencsét,

Kívánok jó szerencsét.

Cifra csizmát, cifra szűrt,

Teli pincét, teli csűrt,

Fehér cipót, piros bort,

Decemberi disznótort.

Rámás csizmát, kalapot

Tizenhárom malacot

Ezer tyúkot, búbosat

Egy bukszát, de púposat.

Almát, körtét, potyogóst

Libát, kacsát, totyogóst

Lova járjon csikóval

Borát mérje akóval.

Bokrosodjék kalásza

Gangosodjék a háza

Százesztendős korában

Tűz égjen a pipába.

Juhász Gyula: Vízkeresztre

Jövének távol, boldog Napkeletről

Három királyok, híres mágusok,

Mert hírt hallottak a csodás Gyerekről,

Kiről legenda és jóslat susog.

Ki született szegényen Betlehemben,

Kit megöletne Heródes király

S aranyat, tömjént, mirrhát lelkesedve

Hoz néki Gáspár, Menyhért, Boldizsár!

Szerecsen, indus, perzsa, mind csodálja

A Kisdedet, ki a jövő királya

S a csillagot, mely homlokán ragyog.

Ő édes, kedves. Bájolón gagyog

S egy pintyőkét néz, mely szent szeliden

A Szűz Mária vállán megpihen...

Köszöntő — dal

előadó
Madárdal Zenekar

Nyugodalom védelmezze, befedezze csendes életedet!

Bú, siralom fel ne bontsa, meg ne rontsa soha kedvedet!

Hordozód, fedeződ csak a szerencse legyen,

Mégpedig az is a legjobb szárnyára vegyen!

Adjon Isten minden jókat! Jó szerencsét, áldást sokat!

Holtod után, szentek útján mennyekbe vigyen!

Csukás István: Január lekocog a lépcsőn

Január lekocog a lépcsőn,

hóval teríti a vedlett falakat,

itt-ott kibukkan kutyafej, gyerekorr,

ahol a kabátja elszakadt.

.

Vigyázva lépkedek a hóesésben,

meg-megcsúszó sarokkal a Dunáig,

fehér lett üstököm, s a hátamon

habzó angyalszárny világít.

.

Lábammal írom most a verset,

e séta lesz most a költemény,

bár összevissza ritmusban lépeget,

de azért van benne zene és remény,

.

hogy lábtörés nélkül elérek a célig,

s mint vérbeli utazó, nem nézek hátra,

válluk vonogatva elmaradnak a fák,

sarkcsillagként pislog egy félszemű lámpa.

.

Kisandítok a hó alól, a tél alól,

sirály sípol, beérkező vonat dudál,

kemény sarokkal hersegve csúszkál

s a jégbe monogramokat vés február!