Gábor Andor: Esik a hó

Valójában ezt a verset Gábor Andor 1920-ban a darutollas fehérterror tombolása idején nem széplelkeknek írta.

Gábor Andor: Esik a hó

Nagy a lelked ünnepszomja,

mely homályát fénybe vonja.

Intést kaptál, szólt a naptár,

világ készül karácsonyra,

Lágyulásra, enyhülésre,

játszódásra, kisdedekkel,

Szép családi máriásra,

dominóra, ekmek-stekkel.

Mindenféle szépre, jóra,

érzelmesre, meghatóra,

Minden múltat elfeledve,

ünneplőre kong az óra,

S embert isten megsegíti;

ő is készül, látható:

Hull a hó, hull a hó,

hull a... hull a... hull a hó.

Ablakokon jégvirág van,

művészkedő hideg csípte,

Domb lejtőjén hóból dunna,

faágakon hóból csipke.

Képzelhetsz-e ennél szebbet,

szemnek, szívnek ékesebbet?

Ékesebbet? édesebbet?

ennél békességesebbet?

Homlok veszti régi ráncát,

arc veszíti rút redőjét:

Ember nézi isten úrnak

finom fehér lepedőjét:

Élni ilyen környezetben,

ó milyen szép, ó be jó!

Hull a hó, hull a hó,

hull a... hull a... hull a hó!

Legjobbján e világoknak

most van minden a legjobban,

Balgaság itt attól félni,

hogy valami lángralobban...

Hunyt tüzeknek üszke, piszka...

súlyos szemfedő takarja;

Fehér legyen a karácsony,

fehér isten úgy akarja.

Békességet, boldogságot

küld az Ég az embereknek,

Felnőtteknek Corned-beefet,

kondenztejet kisgyereknek.

Hogyne volna rendben minden:

ne is legyen róla szó:

Hull a hó, hull a hó,

hull a. ..hull a. ..hull a hó!

Hull a hó... s a kályha lapján

sisteregve sűl az alma...

Még kiáll a hó alól a

négy esztendő holttest-halma...

Lágy meleg... sült-alma illat...

bölcsnyugalmú drága fészek.

Csonthegyekre épített ház

ablakából szertenézek...

Nincs puhább e látomásnál:

hull a hó és hull a szépség,

Benne gázol ronda népség,

rajt sem egyensúly, sem épség,

Mint karója koplalásnak;

rokkant ez, s az rokkanó...

Hull a hó, hull a hó,

hull a... hull a... hull a hó!

Hulla, hulla, hulla-halmaz,

vörös vérek csordulása,

Éhes szemek dülledése,

üres gyomrok kordulása,

Rikoltása hangos kincsnek,

hallgatása néma nincsnek,

Koldus jajnál messzibbhalló

kaffanása úri pincsnek.

Lelki furkó, testi ostor,

báró Krisztus, gróf Apostol.

Leszakad a mennyek boltja,

hűvös íve hév napostól.

Nem is robban, csak leroppan,

olyan rozzant s rothadó...

Hull a hó, hull a hó,

hull a... hull a... hull a hó!

Hulla, hulla, hulla, hulla,

hulla, hulla, hulla... hó!