December – január – február: ezek a téli hónapok Európában és Észak-Amerikában. Lehet hideg, lehet enyhe, lehet havas, lehet lucskos. Hóembert építünk, sielünk, szánkózunk, hógolyózunk. Várjuk a Mikulást és a karácsonyt, majd a télutó eljöttével örömmel fogadjuk a tavasz első virágait és madarait.
A tél három hónapjára így is hivatkozhatunk:
december = télelő = Karácsony hava; január = télhó = Boldogasszony hava; február = télutó = Böjtelő hava
Kányádi Sándor az erdélyi Küküllő folyó(k) (Nagy-Küküllő és Kis-Küküllő) átalakulásán keresztül érzékelteti e három hónapot.
Kányádi Sándor
Télelő
Szajzik a Küküllő:
hártyavékony jéggel
szegte be a szélét
a zimankós éjjel.
Kétoldalt a fűzfák
ezüst-zúzmarásak,
és olykor a ködtől
egymásig se látnak.
Hová lett a nyári
kedve zubogása?
Már a nap sem jár el
fürödni a gátra.
Legfönnebb úgy déltájt
hunyorít a vízre,
de még ő is mintha
fölötte elnézne.
Csak megkönyörül majd
valamelyik éjjel,
és bevonja véges-
végig ezüst jéggel.
Kányádi Sándor
Tél
Beállt a Küküllő,
jégpáncél van rajta.
Nagy csönd van, elveszett
egészen a hangja.
A lovát úsztató
nyári kis legényke
korcsolyázni jön most
az arasznyi jégre.
Havasak a fűzfák,
mindenütt csak hó van.
Megcsillan a vén nap
mosolya a hóban.
Jégcsapok díszítik
a megdermedt gátat.
Vacog minden, ám a
halacskák nem fáznak.
A jég alatt versenyt
verseny után tartva,
készülnek a fűzfát
zöldítő tavaszra.
Kányádi Sándor
Télutó
Enged a Küküllő:
helyen-helyen kásás,
jégtörő csákányát
próbálgatja Mátyás.
Legelőbb a gáton
mélyeszti a jégbe,
pillogatva buggyan
ki a víz a fényre.
Bajszot pödörint egy
tavalyi fűszálból,
óvatos egérként
lesurran a gátról.
Előbb cincogatva,
aztán kacarászva,
zendít a Küküllő
csengő csobogásra.
S mintha valahol már
furulya is szólna:
ébrednek a fűzfák
nagyokat nyújtózva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése