Szabolcska Mihály: Szülői szeretet
Édes anyám, édes anyám,
Tudom sokat gondolsz reám.
S most is itt vagy a sziveddel,
Szülői nagy szerelmeddel!
- Mióta csak gondolkozom,
Eltűnődtem sokszor azon:
Hogy mily nagy a te szerelmed,
Az én csöppnyi hálám mellett.
S úgy néztem föl a szívedre,
Álmélkodón, mint a mennyre.
Soha bele nem hatoltam,
Csak áldottam, csak áldottam!
Édes anyám, édes anyám,
Mátul fogva úgy nézz reám:
Hogy már értem a szívedet,
Szülői nagy szerelmedet.
...Ha hálátlan lettem volna,
Soha rátok sem gondolva:
Szeretetlen, hitvány lélek:
Akkor is úgy szeretnétek!
Ha kivetve, szomjan, étlen,
Hánytorognék az útfélen:
Te akkor is fölkeresnél,
Csókolgatnál, ölelgetnél!
- Mindezekre öntudatlan,
Most tanít egy kis tudatlan:
Kihez én is szeretetben:
Bolond vagyok véghetetlen!
S érte - érzem - élni, halni,
Elhagyottan el nem hagyni:
Akármilyen együgyűség,
De mennyei gyönyörűség!!
Tudom sokat gondolsz reám.
S most is itt vagy a sziveddel,
Szülői nagy szerelmeddel!
- Mióta csak gondolkozom,
Eltűnődtem sokszor azon:
Hogy mily nagy a te szerelmed,
Az én csöppnyi hálám mellett.
S úgy néztem föl a szívedre,
Álmélkodón, mint a mennyre.
Soha bele nem hatoltam,
Csak áldottam, csak áldottam!
Édes anyám, édes anyám,
Mátul fogva úgy nézz reám:
Hogy már értem a szívedet,
Szülői nagy szerelmedet.
...Ha hálátlan lettem volna,
Soha rátok sem gondolva:
Szeretetlen, hitvány lélek:
Akkor is úgy szeretnétek!
Ha kivetve, szomjan, étlen,
Hánytorognék az útfélen:
Te akkor is fölkeresnél,
Csókolgatnál, ölelgetnél!
- Mindezekre öntudatlan,
Most tanít egy kis tudatlan:
Kihez én is szeretetben:
Bolond vagyok véghetetlen!
S érte - érzem - élni, halni,
Elhagyottan el nem hagyni:
Akármilyen együgyűség,
De mennyei gyönyörűség!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése