Április elseje

Április elseje hagyományosan a bolondok, pontosabban a bolondozások napja, amikor bárki a legképtelenebb tréfát űzheti büntetlenül embertársaival.

A szokás eredete homályba vész, a tudósok könyvtárnyi elméletet hordtak össze, de ezek között egyik sem igazán meggyőző. A legelterjedtebb magyarázat szerint a bolondok napja a középkori Franciaországból származik, ahol az év április elsején kezdődött, és e napon az ismerősök ajándékokkal lepték meg egymást.

1564-ben IX. Károly január 1-jére helyezte át az Újévet, a rendelkezést azonban csak lassan fogadták el, sokan április elsején is küldtek ajándékokat. A kettős költség miatt ezek szép lassan tréfás semmiségekké, meglepetésekké változtak: a hamis évkezdetet hamiskodással ülték meg.

Egy tetszetős magyarázat szerint a szokás a húsvéti passiójátékokból ered. A naiv, népies misztériumokban Krisztust pere során Kajafástól Pilátushoz, innen Heródeshez, majd megint Pilátushoz küldözgetik (innen ered a magyar Ponciustól Pilátusig szaladgál szólás is).
Ennek nyomán alakult ki az a szokás, hogy jóhiszemű embereket húsvétkor hamis ürügyekkel ide-oda küldözgetnek.


A szokás Skóciában sokáig élt: áldozatát lepecsételt levéllel küldték valamely távolabb lakó ismerőshöz, aki a papíron ezt olvasta: "áprilisnak elseje, küldd a maflát másfele." Ő persze visszazárta a borítékot, és újabb útra küldte a jámbor embert, amíg csak annak meg nem jött az esze.

Az ugratás ártatlan formájának áldozatai gyerekek voltak, akiket galambtejért, szúnyogzsírért, kakasfogért küldtek a boltba. Jóval durvább volt az a csíny, amelyet az egyik német választófejedelem követett el: kihirdette ugyanis, hogy április 1-jén személyesen prédikál a templomban. Az épület meg is telt kíváncsiakkal, de a prédikáció csak ennyiből állt: "április 1-je!".
  
A brit lapokban szinte üzemszerűen űzték az április 1-jei tréfákat. Emlékezetes csíny volt, amikor 1798-ban valamennyi újságban feltűnő hirdetés tudatta: április 1-jén soha nem látott menet vonul be a Westminster apátságba: lesznek köztük agg férfiak és nők, mindkét nembeli özvegyek és gyermekek, nős és elvált férfiak, férjes és férjeiktől elválasztott nők, mindenféle rendűek és rangúak.
Akkor még kevésbé voltak gyanakvóak az emberek, nem tűnt fel nekik, hogy a megfogalmazás szerint mindenki a menetbe tartozik. A tömeg össze is gyűlt, rendben várakozott, majd amikor valaki elkiáltotta magát: "április elseje!", nevetve szétoszlott.