Diego Valeri: December

Diego Valeri: December


Zord szeleket hajtott erre a tenger,
fölkavarták a város éjszakáját,
házak közt ásító sötét torokból
rohantak elő, láthatatlan
árnyak, fölzúgva, dübörögve
zúdultak az ívlámpák fénykörében
jegesen fénylő és kihalt utakra:
a kapukon a závárt
zörgették s a targallyat rázták
meggyötört testű fákról,
tovasuhantak sima falak mellett,
hosszú kígyófüttyüket a sikátor
cikázó útjukat magába nyelte.
Most a szürke hajnalban, néma csöndben
fölolvadok, és béke van köröttem.
Az eget még halvány fátyol borítja.
Éles fényből emelkedik ki furcsa
zöldjével a roppant ciprus.A tájék
fekete földjén csiga fénylik:
csak a csupasz ablakszemek merednek
körös-körül.Nincsen járókelő, sem
rikkantó madár: nincs nesze a létnek
a tágas, meddő levegőben.
Galamb száll a tetőre,
tündöklő tollú, szőke,
s úgy tipeg fel szőnyegén a cserépnek,
mintha valami bársony
pirosán járna, s látom újra,
csöndesen tovalépked,
kicsi Sába
királynője, a lépcsőkön vonulva
meséi otthonába.

/Ford.: Rába György/