Szergej Jeszenyin : Erdőn átal ment anyám
Erdőn átal ment anyám Iván-éjszakáján.
Csatakos, hideg füben botladozott árván.
Lépett sások élire, bogáncs tövisébe,
tépte horgaskarmú ág - sírdogált szegényke.
Éles fájás járta át, ledőlt gyolcsfehéren,
feljajdult és szült fiút mohos fák tövében.
Szült világra, gyönyörűre: gyephant volt a párnám,
ékességes pendelyem hajnali szivárvány.
Így születtem, Iván-éj kedves unokája,
szerencsét bűvölt fölém öreg fák homálya.
Csakhogy nem kell énnekem ajándék-szerencse:
magam útját vakmerő lábam hadd keresse.
Vagy tán jobb lesz piheként kék egekbe tűnni,
pihe-nyájjal csöndesen a semmibe merülni.
Rab Zsuzsa
Csatakos, hideg füben botladozott árván.
Lépett sások élire, bogáncs tövisébe,
tépte horgaskarmú ág - sírdogált szegényke.
Éles fájás járta át, ledőlt gyolcsfehéren,
feljajdult és szült fiút mohos fák tövében.
Szült világra, gyönyörűre: gyephant volt a párnám,
ékességes pendelyem hajnali szivárvány.
Így születtem, Iván-éj kedves unokája,
szerencsét bűvölt fölém öreg fák homálya.
Csakhogy nem kell énnekem ajándék-szerencse:
magam útját vakmerő lábam hadd keresse.
Vagy tán jobb lesz piheként kék egekbe tűnni,
pihe-nyájjal csöndesen a semmibe merülni.
Rab Zsuzsa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése